Nagyon sokan, akár legyen az szakmabeli vagy akár a civil életből, de mindenki más-más féleképpen értelmezi a fogtechnikus szakmát és a fogtechnikus munkáját. Magát az iskolát elvégző diákok vagy már a szakmában dolgozók is nehezen fogalmazzák meg a definíciót. A megfogalmazás nehézsége nem magában a munkavégzésben keresendő, hanem a szakmát érintő „digitális forradalomnak” köszönhető.

Az Oktatási Törvény általi hivatalos megfogalmazás a Fogtechnikus szakmát elvégző munkaterülete: „A fogtechnikus fogtechnikai laboratóriumban fogpótlásokat, illetve javításokat készít. A fogpótlások készítésénél betartja a technológiai előírásokat. Munkája során együttműködik a fogorvossal, az asszisztenciával és a pácienssel. Szakterülete elhivatottságot igényel, ennek érdekében folyamatosan továbbképzéseken, konferenciákon vesz részt, tájékozódik a szaksajtóból, ismeri az új fogtechnikai eljárásokat, gnathológiai szempontokat. Feladatai elvégzése közben betartja a munkavédelmi, tűzvédelmi és ergonómiai szabályokat. Szakszerűen kommunikál és alkalmazza informatikai ismereteit.”

A rövid definíció nem igazán tükrözi vissza a Fogtechnikus mindennapi munkáját és a munka elvégzéséhez szükséges tanulásba fektetett energiát. Valójában csábítóan hangzik, ami érthető, mert az együttműködés a fogorvossal, asszisztenciával, pácienssel, olyan érzést kelthet, mely kiemelheti a fogtechnikust a többi szakma sorából. A „köznyelvekkel” ellentétben, akik azt állítják, hogy bárki lehet fogtechnikus és ez gyorsan megtanulható szakma, tévednek, mert a fogtechnikus szakma egy igen hosszútávú tanulással, alázattal, kitartással, szorgalommal végezhető szakma. Még mind ezek mellett az egyik legfontosabb, de nélkülözhetetlenek a kompetenciák a szépérzék, a precizitás, mely nélkül a szaktudás nem tud érvényesülni.

Kézműves szakma révén már az elején kiderül az illető alkalmassága, sokan nem képesek a precíziós eszközök használatára az anyagok finom megmunkálására, egyes elemek összeillesztésére. Nehezíti a fogtechnikus dolgát a kezdeti sikertelenség, amikor nem az elvárt módon készül el a termék, vagy téves információ miatt korrigálni kell a munkát. A rövid és nem egységes képzés hiánya miatt az iskola után kikerülő technikusok csalódással élik meg az első 1-3 évet a munka piacán. Egy -egy területre való specializálódás, az ehhez szükséges ismeretanyag megszerzése a termelésben való intenzív részvétel még ennél is több időt vesz igénybe. Jelen helyzetben az ismeretek tudatában nehezen kijelenthető, hogy a fogtechnikus szakma 8 órában elvégezhető és emellett jól fizetett munkabér társul.

De mit jelent a „digitális forradalom” a fogtechnikában? Miként változik a szakma? Ezt nehéz megjósolni, de mégis csak pozitív irányba kell, hogy változtassa a szakmát, legalábbis az lenne a logikus, mert ha nem így lenne akkor visszafelé haladnánk és nem lenne fejlődés. A digitalizáció, az informatika használata mindenféleképp több tudás igényre támaszkodik, amit eddig a fogtechnikusok a képzésük során megismerhetnek. Az anyagismeret, a szakmai ismeret, a hagyományos gyártási folyamatok mellett az új digitális technológiai folyamatok, 3D tervezés, 3D nyomtatás, CAD/CAM ismeretek, informatikai ismeretek, mosolytervezések stb. megnövelik a fogtechnikus szakember munka értékét. Egyre nagyobb teret hódít magának a digitális technika, mégis egy kézműves szakma, melynek alapjaira támaszkodik és nővi ki magát. Mindig is szükség lesz a kiváló Fogtechnikus mesterekre, akik a hagyományos módon, teljesen egyedi, magas színvonalú termékeket készítenek, de igény lesz a nagyobb piaci igényt kielégítő „konfekció” termékekre is, mely minőségi szolgáltatásban csak akkor lesz kielégítő, ha magasan kvalifikált szakembereket tudunk képezni.